Tauern-túra 2009 július

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

2009 júliusi Tauern-túra élménybeszámolója.

Szeretném elmesélni mindazok számára, akik még netán bizonytalanak abban, hogy kivel és hol akarják eltölteni szabadságukat pihenésüket aktívan, mit tegyenek.
A barátainkkal még az év eleji BBBSE által tartott közgyűlésen megbeszéltük, hogy idén egy hosszabb kirándulást teszünk közösen. Azt találtuk ki, hogy elmegyünk a meghirdetett Lenti – Velence kirándulásra, de ez sajnos meghiúsult bizonyos félelmek miatt. Ezek után a Balázs Laci által ajánlott Krimml-i Tauern túrára szavaztunk közfelkiáltással könnyebbsége miatt.

Hát el is indultunk egy nagyon szép meleg nyári napon, és sikeresen meg is érkeztünk a vízeséshez délutánra. Ott ért minket az első döbbenet, és a csodálkozástól szóhoz sem jutottunk egy ideig, miután megláttuk a környéket és magát a vízesést is. Nagyon örültünk, hogy már modern kort írunk és nem a régi filmtekercses fényképezőgépünk van, mert ettől a pillanattól kezdve mindenki úgy kattogtatott mint egy vérbeli fotóriporter. A szállástól a vízesésig és vissza picit belekóstoltunk, hogy milyen út vár ránk a többi napon, de ez nem vette el kedvünket. Mindenki jókedvűen tekert vagy tolt, és bizakodva néztünk a másnap elé.

Nos, a reggel egy kisebb eltévedéssel kezdődött, ami okot adott egy kis élcelődésre a túra vezetőjével (Lacival) szemben. A túrázok közt akadt olyan sporttárs is, aki csak a teodolittal pontosan bemért teljesen sík aszfaltúton érzi magát otthon. Nos ő egy kicsit csalódott, de később időnként azért még ő is jól érezte magát, és tekert lelkesen. Némi nyögések és csodálkozások után megérkeztünk Zell am See-be az első pihenő helyünkre. Nagyon szép és jó szállásunk volt kedves háziakkal. Este esett az eső és reggelre ettől csodálatosan szép látvány tárult szemünk elé. Vidáman indultunk a második napnak. Nos ez a nap is jól indult, használtuk a fényképezőgépeinket bőszen és csodás képeket alkottunk. A jókedv kitartott egész késő délutánig, amikor is ránk szakadt az ég, és az egész társaság bőrig ázott, hát így érkeztünk meg Bischofshofen városába. Az égiek ezek után nem voltak velünk, és másnap egésznap zuhogott az eső, fújt a szél és kb. 13 ºC volt a legmagasabb hőmérséklet. Bemenekültünk a szállás melletti becsületdöntögetőbe, és próbáltuk magunkat biztatni arra, hogy holnap szebb nap vár ránk. Ez után az égiek megszántak és nem utolsó sorban Balázs Laci sporttársi nagyvonalú segítsége hozzásegítet minket egy nagyon szép, de nehéz harmadik napi túrához. Itt reggel az volt az első, hogy visszamentünk Werfel várához, és így onnan kezdtük meg a napi penzumunkat. Végig tekertük a gyönyörű útvonalat, megtekintettük a Salzachöfen-t, láttuk a csodálatos havas hegyeket, hanyatt estünk Salzburg városától a látványtól, végig tekertük a Salzac folyó jobb partján és megcsodáltuk a bal partot is (Laufen-t) ami már Németország volt. Majd mintegy 110 km tekerés után (itt azért volt némi vita, hogy 110 vagy 120 km volt a napi teljesítés) megérkeztünk Burghausen városába, ami szintén német területen van már. Innen megint Laciék csodás szervezésének köszönhetően, már autóval közelítettük meg Braunau városát ahol is eltöltöttük a nap hátralévő idejét, boldogan de fáradtan. Ezek után elérkezett az utolsó tekeréses nap is, amikor is megérkeztünk délutánra Passau városába éhesen szomjasan, de nagyon jókedvűen. Ott abban a Gasrthaus-ban szálltunk meg ahol egy évvel korábban is kezdődött a kirándulásunk, de akkor Krems városáig. El is határoztuk, hogy ha minden jól megy, akkor jövőre, hogy megint eljöhessünk ide megtesszük a Prága – Passau túrát is. Ez ugye azért csak egy óhaj, de ha rajtunk (résztvevőkön és a gazdasági helyzetünkön) múlik, akkor megtesszük. Másnap reggel indultunk jókedvűen tele élményekkel és mintegy elkészített 650 fotóval hazafelé.

Nagyon köszönjük Balázs "kis" Gabinak és Lacinak a csodás élményeket, amihez tanácsuk segítségével hozzájutottunk ezen a csodás úton, és ajánlom mindenkinek, aki szeret tekerni függetlenül a korától, mert ezen a kiránduláson az átlag életkor mintegy 63 év volt.

Vörös János és barátai