Budafok - Dömsöd kerékpártúra 2009 augusztus 2.

Erre a kirándulásra, érdeklődésemre mondta (Laci) kb. 20 embert hívott meg és ebből vasárnap reggel 19 ott is volt, tehát úgy néz ki mindenkinek szüksége van egy kis összetartó közösséghez tartozni, melyet kifejezi az említett második „B” betű is.

Így, elmesélem most a kis történetet, mely reggel 8 órakor kezdődött: tehát a kúttól elindultunk nagyon jó kedvvel. Sok régen látott még korábbi kiránduláson részt vett társunkkal találkoztunk, és voltak olyanok is, akikkel még nem, de a közös hangot azonnal megtaláltuk, és nagy vidámkodás vette kezdetét. A karaván elindult az M 0-s híd irányába hosszan elnyúlva, majd tovább a frissen elkésztett halásztelki kerékpárúton Sziget-Szentmiklós felé. Ezek után folytattuk az utunkat Majosháza, Kiskunlacháza, Ráckeve és Dömsöd irányába. Természetesen út közben a nagy nyári meleg és tudásszomj a másik szomjról már ne is beszéljünk bezavart bennünket, ahogy a becsületdöntögetőt más szóval is illették a „könyvtárba” kielégíteni a „mindenkori tudásszomj” igényeit. Majd a sokadik „könyvtár illetve könyvkölcsönzés” után megérkeztünk Dömsödre ahol is kiderült, hogy a Birkacsárda bezárt, ezért áthidalás megoldására egy horgásztanyán jóízűen megebédeltünk sok sörrel locsolva (volt, aki tudományos alapossággal megindokolva fröccsöt ivott a szomj megszüntetése érdekében). Ja, és még mielőtt elfeledkeznék róla az ebéd előtt és volt aki közben is fürdött jó nagyokat bringásruhában vagy anélkül. A jóllakottság ne lustítsa el társaságot, ezért ebéd után elindultunk Ráckeve irányába most már nagyon jó kedvvel, hiszen már mindenki úgy tudta, hogy a tekerés nagyja megtörtént. Nos ott ért bennünket a meglepetés az állomáson, miszerint a HÉV pár perccel megérkezésünk előtt elment Budapest felé, és a következő egy óra múlva indul. Itt most nagy tanakodás vette kezdetét, hogy azt az egy órát hol és hogyan töltsük el. Végül is megállapodás született, hogy két csoportot alakítunk, és az egyiktársaság bevárja a vonatot és avval megy Sziget–Szentmilkósra a másik társaság akik még éreznek magukban annyi erőt azok kerekeznek Tököl - Budafok irányába. A vonatos társaság Szentmiklósra beérkezve a már ismert úton jött vissza a „Csutak” műintézmény felé, és a kerekesek pedig nagyszerű időt futva Tököl vízművek útvonalon érkeztek meg ugyanoda, majdnem azonos idővel. Jó lehet a kerekeseknek jó doppingszerük volt az a millió szúnyog, amik a Duna – parton egyfolytában hajtották őket és itt Cubertin báró mondása nem volt helyénvaló, mert itt nem a részvét, hanem a győzelem volt a fontos a vérszívókkal szemben. A „Csutak könyvtár és becsületdöntögetőben” még megbeszéltük a nap tanulságait és megegyeztünk abban, hogy ez a nap nagyon jól sikerült és még több ilyen napot szeretnénk magunknak továbbra is, tudván azt hogy ez csak rajtunk múlik. Ezután asztalt bontottunk úgy este 8 óra tájban és mindenki a jól végzett nap örömével és gondolataival, élményeivel ment hazafelé bizakodván, hogy legközelebb is sikerül egy hasonlón részt venni.

Szeretnék mindenkit megdicsérni, (illetve, hogy jövök én ehhez) mindenkit, aki a kiránduláson részt vett egy képzeletbeli dobogó felsőfokára feltolni a helytállásért amit kiránduláson elért, mert mindenki a tizen évestől a hetvenesig mindenki zokszó nélkül vidáman ahogy örökifjúként kell teljesítette a távot.