Egy kellemes nap a Vértesben 2009 szeptember 26.-án

Nyomtatóbarát változat

Szeretném elmesélni egy nagyon kellemes nyárvégi, vagy ahogy tetszik ősz eleji kirándulás történetét:
Harkai Gyuri sporttársunk meghirdetett egy kirándulást a Vértesbe, szeptember 26.-ra az éppen ráérő, de kirándulni vágyó ismerősei körében. Nos, össze is gyűltünk tizenketten szombat reggel nyolc órakor a Déli pályaudvaron, mind nagyon lelkesen.
A vonat, mint reméltük, az a bizonyos szép piros modern Siemens volt. A MÁV csak azt felejtette el, hogy a szép idő miatt a fél ország útra kelt és kirándulni ment. Nos, a heringek érezhették magukat ilyen kellemesen abban a bizonyos dobozban felnyitás előtt, de sebaj, a kirándulás ennyi kényelmetlenséget megér.
Tehát, megérkeztünk kora délelőtt Szárliget vasútállomásra, és a tüdőnk máris sokkal jobban érezte magát a mellkasunkban a tisztalevegő miatt. Innen Vérteskozmán keresztül Várgesztes felé indultunk turista útvonalon, amiben minden útfélét megtalálhattunk, ami kishazánkban előfordul. Aszfalt jó és rossz minőségben, zúzalékos talaj, ledöngölt földút és vízmosás is volt az út során. Viszont ez adta meg a sava-borsát a kihívásokkal teli kirándulásunknak. Nagyon szép tájakon kerekeztünk át, szép falvakat és várakat láthattunk, ami ha kimaradt volna életünkből, nagyon sajnálnánk. A Gesztes vár megtekintése után meghódítottuk Vértessomló falujának süteményekkel teli cukrászdáját, és ezután elkerekeztünk egy halastóhoz is, ami nagyon szép helyen volt. Azt hiszem, ami ezután következett, arra nem gondoltunk még a legmerészebb álmunkban sem. Gyuri barátunk azt mondta, hogy egy kis emelkedővel tarkított út vezet a Vitány vár felé. Hát ez a „kis emelkedő” a résztvevők lábizmát felfelé és nadrágfékét lefelé vette igénybe. Viszont jó volt látni ennyi bukdácsoló és csúszó, mászó hölgyet és urat, ja és el ne feledkezzünk az egy szem kiskorúról se, akik a várat vidáman megrohamozták. Innen már csak emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított út vezetett Tatabányán keresztül a következő pihenőig, ahol is a társaság kettévált, mert egyik kezdő kis sportoló hölgyünkön a fáradtság jelei kezdtek mutatkozni. Pontosabban tíz év nem kerekezés után itt volt az erejének vége, és további kerekezésre már nem futotta. Viszont megígérte, hogy edzeni fog a továbbiakban, és a következő kiránduláson, amin majd részt vesz, már a távot le tudja tekerni. Tehát itt a társaság kettévált és az egyik fele a Szárliget vasútállomás felé vette az irányt, ahol a megérkezés után négy perc múlva a vonat is megjött. A másik fele a társaságnak a Birkacsárda felé vette az útját, ahol a kellemes kirándulás utáni további erőgyűjtést bőséges vacsorával abszolválták.
Hát ennyi volt a nyárvégi, ősz eleji nagyon szép kirándulás története, és reméljük, hogy még sok hasonlóban lesz részünk a továbbiakban is. Bízunk abban, hogy mindig lesz valaki, aki fölvállalja egy spontán kirándulás megszervezését egy jó ügy érdekében.

Kellemes kerekezést kívánok minden kedves sporttársamnak őszre is: Vörös János (vörijani)